Tudtad, hogy a fokhagyma az egyik legrégebbi fűszernövényünk, amelyet ma már az egész világon mindenhol nap mint nap használnak a különböző gasztronómiai kultúrákban? Kelet-Közép-Európában el sem tudjuk nélküle képzelni mindennapjainkat: kihagyhatatlan hozzávalója a kolbásznak, húsféléknek, preparált termékeknek. Még világnapja is van, április 19-én, ami nem csoda, mert ez az eredetileg Nyugat- és Közép-Ázsiából származó, csodás növény meghódította az egész Földet.
A fokhagyma összeköt bennünket, nyelvtől, kultúrától, földrajzi elhelyezkedéstől függetlenül. A Székely Csürkéből készült recepteket is nehéz nélküle elképzelni: használjuk természetesen a grillcsirkéhez, pácokhoz, sőt egyesek levesbe is tesznek, hogy jobb íze legyen.
A fokhagyma őshazája a kirgiz sztyeppe.
A fokhagyma szó a magyar nyelvben írott formában egy 1395-ben keletkezett szójegyzékben fordul elő először. Rengeteg babona és szokás kapcsolódik hozzá az egész világon, a gonosz távol tartására, a jó szerencse bevonzására használták évezredeken keresztül.
A román közösségekben nagyon erősek a fokhagymával kapcsolatos hiedelmek, hagyományok, a baba bölcsőjébe, a menyasszony cipőjébe is tesznek, és bizonyos jeles napokon, például Szent Andráskor az egész házat fokhagymafüzérekkel védig a vámpírok, farkasok, gonosz lelkek ellen.
Latin neve: Allium sativum. Talán első olvasásra meglepő, de a liliomfélék családjába tartozik!
Pitagorasz állítólag „a fűszerek királynőjének” nevezte,
és régészeti adatok szerint az emberiség mintegy ötezer éve termeszti. Őshazájában, a kirgiz sztyeppén ma is van vadon termő fajtája. A fokhagyma először Kínában, Indiában, Közép-Keleten honosodott meg, ezeknek az ősi kultúráknak az orvostudományában nagyon fontos szerepet játszott, használták számos betegségre, bajra, a bélpanaszoktól a köhögésig.
A Földközi-tenger partjain már négyezer évvel ezelőtt jelentős fokhagymakultúrák keletkeztek; a fokhagymát említik első helyen a babiloni királyi kert növényeinek kimutatásában, i.e. 700-ban; sőt, termesztették a fokhagymát a perzsák, a föníciaiak és az asszírok is. Állítólag még a piramisok is úgy épültek a fáraók korában, hogy a rabszolgáknak erőhozó fokhagymát adtak. Még Tutanhamon sírkamrájában is találtak fokhagymagerezdeket.
Természetesen a görögök és rómaiak is termesztették, használták. Hippokratész vizelethajtónak, légúti betegségek gyógyítására, emésztési zavarokra, fertőző betegségekre, mellkasi panaszokra, sőt fogfájásra és epilepsziás roham ellen is ajánlotta.
Az ókoriak nem tévedtek sokat abban, hogy a fokhagyma gyógyhatású.
Magas a C-vitamin tartalma (10–19 mg/100g), de jelentős mértékben tartalmaz kalciumot, foszfort, vasat, B1-vitamint, A- és D-vitamint, valamint fontos ásványi anyagokat: magnéziumot, cinket, mangánt, rézt, kobaltot. Használják érelmeszesedés, magas vérnyomás kiegészítő kezelésére, mert jelentősen csökkenti a vér koleszterinszintjét. Fertőtlenítő és tisztító hatása a benne lévő allicinnek köszönhető, ami több mint húszféle baktériummal hatékonyan végez, de gombás fertőzések ellen is alkalmazzák, valamint méregtelenítésre.
A fokhagyma egyébként afrodiziákum is, ezért a középkorban bizonyos kultúrákban az özvegyeknek megtiltották a fogyasztását. Ugyanakkor a fokhagymaszagú lehelet nem a legvonzóbb tulajdonsága egy párkeresésben lévő embernek, ha randira méssz, inkább valami mást egyél előtte!
Ha már késő, mert már ebédre finom Csürke-húsleves volt, a fogmosáson túl van néhány jó tipp, hogyan előzd meg, hogy leprásként kerüljenek el nagy ívben a környezetedben. Rágcsálj el néhány szál petrezselymet, vagy 2-3 szem kávébabot, esetleg egy kávéskanálnyi ánizst vagy édesköményt!
Próbálj ki bátran további recepteket Székely Csürkéből, fokhagymával vagy fokhagyma nélkül! Jó étvágyat!
